Már legelőször meglepett, hogy milyen komplett a most hozzám került meggypiros Berva. Ami nagy öröm, hogy a legtöbb csavarja eredeti! És a benzintank sem rozsdás belül... Ezért azt gondoltam, megpróbálom beindítani, ami sikerült is, sokat nem is kellett küzdeni vele:
Persze nem tökéletes, de nem is vártam tőle. Kifúj a hengerfej mellett, így nem elég a kompresszió, és úgy láttam az úszó is lyukas, mégis, egyre jobban tetszik ez a kis vöröske.
Ma, az év utolsó napján több időm volt átnézni a két hozzám került Bervát. Az almazöld újra van festve, nincs rajta csíkozás, horpadtak kicsit és rozsdásak a sárvédők. Az első sárvédő nem lett újrafestve, úgyhogy ott látszik az eredeti almazöld festék színe, és a piros-arany csíkozás.
A zöld Berva is korai típus, de már elektromos kürttel szerelték. Kilométerórás változat (ami sajnos hiányzik), a kormány nem a későbbi egyenes, hanem még a...
Eldöntöttem: végigmegyek rajta. Ajtó becsap, kövér gáz, meg sem állok az út végéig. Az Impala lustán dorombolva fúrta orrát a messzeségbe, a nyílegyenes úton rajtam kívül sehol senki. Száraz bozótot görgetett a forró szél, por mindenütt, 100 mérföldenként koszos útszéli fogadó. A radióból valami iszonyú lassú country szólt, napszemüvegemen csillogott a fáradt-sárga napfény, az acélkék égen sehol egy felhő.
A Berva szétszerelése könnyen ment, ránézésre azt hittem, hogy néhány rozsdás csavarnál nagyon nehéz dolgom lesz, de egy kis csavarlazító mindenhol hatásosnak bizonyult.
Először a kormányról szedtem le a kuplung- és gázszektorokat, bowdeneket. Majd a szerszámos doboz következett, és a fék kikötése elöl-hátul. Az első lámpa és a vezetékek kikötése után pedig a blokkot szereltem ki a vázból.